Nyilvánvaló volt, hogy elmegy négykor az utolsó busz. Sebaj, van éjszakai járat. Megálló, három ember. Én balga! Megkérdeztem az egyiket jön-e a busz óra négykor. Ő nem tudja, nem arra a buszra vár. Nem tudta azt sem, hogy a rendes tömegközlekedés leáll december 24-én. Az autója márkás aksija lemerült. Ha nem világosítom föl, akkor vajon ott áll reggelig? Fölvilágosítottam. Sajnos, azt nem tudtam, hogy Rákoskeresztúr hányadik kerület, így azt sem, hogy onnan eljut-e Újpestre. Amúgy hosszan beszéltem neki a közlekedésről. Nagyon hálás volt, mondta, hogy üljek le. Nem ültem le, jeleztem, ha leülök, elalszom. Igen, mondta, látszik a szemem, hogy fáradt vagyok. (Köszi!).
Sikeresen moderáltam az arcom 30 percig, nem röhögtem, kedves voltam, kváziangyal.
Szerencsére az ő Cuncimókusa eljött érte autóval a Nyugatiba. Ennek mindketten örültünk.
Így kívántunk Boldog Karácsonyt egymásnak.
Hát így osztottam bejglit négy helyen. :)
