Pusztán 26 perc ment el azzal, hogy egy emberi hangot akartam meghallani a vonal végén, mindezt a telefonszámlámért. Hogy megkaphassam. Elmondtam, hogy elfelejtettem mindent, persze, az én hibám, ilyen sem fog előfordulni többé, felírok mindent egy biztos helyre.
Segített az ügyintéző, klassz.
Kérdés/én: Kinek számlázhatom ki a 26 percet?
Válasz/Üi: Nem értem, miért kellene kiszámlázni.
Válasz/én: Mert az idő pénz. Van még egy kérdésem, vásároltam szobaton egy új készüléket, folyamatosan lefagyott, hétfőn visszavittem, tegnap értesítettek, hogy mehetek érte. Esetleg látja, mi volt a gond?
Válasz/Üi: Nem.
Válasz/én: Akkor ehhez mindenképpen be kell fáradnom arra a helyre, ahol leadtam (logikus, hiszen ott veszemát vagy nem a brand new telefont, amire nem tartok igényt).
Válasz/Üi: Igen. Sajnálom, hogy nem tudtam segíteni.
Válasz/én: Semmi gond. Köszönöm szépen. Szép napot!
Válasz/Üi: Szép napot.
Gratulálok magamnak, rosszul választottam. Ma befáradok oda, ahol kétszer 45 percet töltöttem el fölöslegesen, 10 percet tudok adni nekik, mert az ebédszünetemből veszem el. Márka- és készülékcsere következik.
Nem vagyok agresszív kismalac, de reklamálni azt tudok, és fogok is.
