VK

Talán vége lesz, talán nem. Persze, az nem lehet, és nem tetszik a rendszer.

A mai előadás már bónusz volt. Ennyi tolongó embert én még nem láttam a Paulay Ede utcában. ez öröm, de mégis szomorú, amikor búcsúzik az ember, holott megtette már tavaly.

Föl lehetne sorolni, mi mindent láttam itt. Nem szükséges. Aki járt ott, tudja. Kinek ne lennének történetei. És a falak egyszer beszélni fognak.


Egy biztos, "bezárhat" egy színház, lezárulhat egy időszak, attól még nincsen vége. Ez nem így döntetik el.

Egy társadalom akkor válik felnőtté, ha tudja kezelni a saját történelmét. (Gárdos Péter)

A színház Színház.

2012. január 16., hétfő

Nagyszínpad: Édentől keletre (még időben láttam)

Bubik István Stúdiószínpad: Játsszunk Oidipuszt! (épp időben láttam)

Ha már Oidipusz, akkor Babits Mihály.

   Jónás imája


Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
vagy én lettem mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan
s ugy hordom régi sok hiú szavam
mint a tévelygő ár az elszakadt
sövényt jelzőkarókat gátakat.
Óh bár adna a Gazda patakom
sodrának medret, biztos útakon
vinni tenger felé, bár verseim
csücskére Tőle volna szabva rim
előre kész, s mely itt áll polcomon,
szent Bibliája lenne verstanom,
hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan
bujkálva, később mint Jónás a Halban
leszálltam a kinoknak eleven
süket és forró sötétjébe, nem
három napra, de három hóra, három
évre vagy évszázadra, megtaláljam,
mielőtt egy még vakabb és örök
Cethal szájában végkép eltünök,
a régi hangot s szavaim hibátlan
hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran
szólhassak s mint rossz gégémből telik
és ne fáradjak bele estelig
vagy mig az égi és ninivei hatalmak
engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.


(1939)



Kitűzőkkel és kövekkel a zsebemben indultam haza.